Mindannyian bűnösök vagyunk...de minden bűnt nem lehet megbocsájtani !

 

2;

 

,,Nincs olyan hely hogy Paradicsom..A világ vége után nincs semmi...Nem számít milyen messze mész, a végtelen út sosem ér véget.De a harag ellenér...Miért űz valami,hogy megtaláljam?

/Wolf's Rain:Kiba/

3;

Vonyítás hallik a távolból,

Egy farkas rohan, lohol.
Sebek a lábán, Vér a mancsán.
Fáj s éget minden sebe, Az ember vette üldözőbe.

 

4;

"For the strength of the Pack is the Wolf, and the strength of the Wolf is the Pack." -Rudyard Kipling

 A falka ereje a farkas,és a farkas ereje a falka.

 

 5;

 Farkas üvölt az éjszakába,

 Fájdalmát így elkiáltja,

 Szeme könnyes,Szíve vérzik,

 Hangja a Hold-istenét dícséri.

 

Farkas rohan át az erdőkön,

Megpihen a hegytetőkön,

Mikor a holdja feledést hoz,

És a szél is friss illatokat hordoz.

 

Indulna már,A vére fűti

Vért kíván,és életet venni,

Marad mégis,áll s nézi,

Holdja a fényét szétteríti.

 

Én egyedül az éjszakába,

Feledem nagy fájdalmam,

Szemem könnyes,Szívem zokok,

Társam csak a farkas és a hold.

 

Már rég menekülni akarok,

Csak a vaskos lánc a földhöz nyom,

Hiába tépem,rángatom,

Egyedűl el nem szakíthatom.

 

Ha egyszer szabad leszek,megyek,

Megkeresem a bérceket,

Fenyőerdőt,havas csúcsot,

Hol csak én vagyok a farkas és a hold.

 

Farkas üvölt az éjszakába,

Múltját többé el nem ássa,

Szeme száraz,szíve kemény

Éltetője a Hold és a remény!

/Farkasszív/

6;

Mindig csapatban, falkában vadászom.

Erős vagyok, és tudatos, nagyon.
Éjszakánként a hegytetőre mászom,
s panaszomat a holdnak ordítom.
- Nem az vagyok, akinek hisztek engem,
meséknek gyűlölt, gonosz ordasa.
Mi összetartunk, – él a csapatszellem,
- nem lennénk sose, farkasnak “farkasa”.
Nem értem hát, miért utáltok minket.
Nem ártunk másnak, ha nincsen rá okunk.
Nem tűrjük meg az ellenségeinket.
S jellemtelent, mi sosem pártolunk.
Falkán belül mi mindig szépen élünk.
Szívünk szeret, bár lelkünk nyugtalan.
Összefogunk, mert együtt többet érünk.
s holnapunk mégis oly bizonytalan.

/Aranyosi Ervin: A farkas dala/

7;

Vérző manccsal lépked a hideg havon,

A létért képked.

Vérző testtel a barlangjáig lépked,

Égő sebeinek jót tesz a hideg hó.

És a barlangja előtt összeeik,

Jönnek a kölykei:Hol az étel?

De nincs étel,Anyjuk a létért lépkedett,

Csak a létért.

/A Lét/

8;

Bárány voltam, ordas lettem.
Meleg az ösvény, nem szeretem.
Hervadt szirmok ágyamban,
vágyaim utódokban.
A pusztában egyedül élek,
ember testben, farkas vérrel.
Isteneim: virágok, fények,
üvöltök, ha a Holdra nézek.

9;

 

Szeánsz dala hív,Szeánsz dala óv

 

Mikor egyedül,ébren a teliholdra nézel

Kiáltsd fel bátran bánatod s én megjelenek,

Megjelenek melletted mint védő angyalod,

Kiálts,Add az egész világ tudatára bánatod,

Bűneim miatt át nem távozhatok

Szeánsz ordított,védett

-Ne menj arra!-De te ráléptél a veszélyes útra!



Mögötted ügetek,

tőled nem tágítok,

Bárhova mész melletted maradok,

Lábnyomod követve,árgus szemmel figyelek,

S a gonoszt elkergetem,

Most telihold van uralkodni nem tudok,

kicsiny testből óriásivá változom.



Látom könnyes szemed,

de vigaszt nyújtani nem tudok,

így lett belőlem a rossz s a gonosz,

Az én béklyóm a farkasbőr,

Mitől szabadulni nem tudok,

De az én életem a vadon,

Elfogadni kénytelen vagyok!



Néma csendet csak a madarak csiripelése szakítja meg,

nézlek sárga szemeimmel,

és újra emlékszem

Emlékszem a szépre,jóra,a kegyetlen igazságra,

Megölelsz és csak annyit mondasz:Nem félek!

 

Hírtelen Farkas üvöltés szakítja meg a gondolatot,

Gyászos és hírt hordozó,

én megértem,tovább adom de felejteni nem tudom,

Még egy farkas esett áldozatul,

A vadász golyója a szívébe sajdult!

Így lett a vadászból áldozat!

 

Egy sötét alak elveszi életem

de még emlékszem mikor sírtál értem

Akkor fájt, de nem fáj már,

meghaltam,a mennybe bocsánatot találtam,

Csak miattad sírok éjnek éjjelén.

Szívem sajog,Feljteni nem tudlak,

Szeánsz dala hív téged,de te nem hallod,

Utasítgat és figyelmezted a nyomodba haladok!

 

Már nem vagyok egyedül

mert te melettem térdelsz

fogod kezem és én átölellek!

Hírtelen porrá válik minden újra a mennyben ébredem,

Csak álom volt!-bíztatgatom magam,

De te akkor mellé lépsz és könnyen megszólalsz!

 

Szemenek nem hiszek,rád vártam már oly régen!

 

Csak egy pillanat és már mennem kell,

az én életemnek már vége!

Este mikor a holdra feltekintesz sárga szememmel rád nézek,

fentről figyelem mozdulatod és mined este veled állmodom,

Fehér szárnyammal védelek,

Angyalod lettem,

 

Melléd rendeltetett a sors és örökké véddelmezlek!

 

Most is a nyomodba futok,figyelek,fülelek,

de többá hozzád nem érhetek!

Veled járom az utcákat bár te nem érzékelsz,

Ott vagyok védelek,fehér szárnyammal körbeölellek!

 

Szeánsz mosolygog és int,

-Munkám itt véget ért mennem kell!

A kapu újra nyitva hisz téged neki rendeltek és én segítettem!

Szörnyű fájdalom szívemben,

De tudom jobb helyen leszel!

Nézem és ő a fényfelé lépdel,

Eltűnik,nem látom többé,

Még mindig mgötted lépkedem,

nyomodból-nyomodba lépve,

Védelek és őrizlek a gonosz elkergetem!

Fehér szárnyammal körbe ölellek!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Oldal: Kedvenc idézeteink és verseink
Farkasok Tánca:Elijah and Ebony - © 2008 - 2024 - farkasoktanca.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat